Utolsó frissítés: 2026. július · Szerző: a Dermfix fototerápiás csapata
Rövid válasz: A vörös és a közeli infravörös fényt a mitokondriumokban – a sejtek energiatermelő központjaiban – található, citokróm c-oxidáz nevű enzim abszorbeálja. Ez az abszorpció láncreakciót indít el: több ATP (sejtenergia) termelődik, nitrogén-monoxid szabadul fel, a kalciumszint megváltozik, és egy jelekből álló kaszkád éri el a sejtmagot, bekapcsolva a gyógyulással, a gyulladáscsökkentéssel és a sejtek túlélésével kapcsolatos géneket. Ez egy valós, feltérképezett biológiai folyamat – nem pedig egy homályos „energia” állítás.
A beszámoló
Lucas Freitas de Freitas (São Paulo-i Egyetem) és Michael R. Hamblin (a Harvard Orvostudományi Egyetem Wellman Fotomedicinális Központja) közösen írták ezt az átfogó, mechanisztikus áttekintést, amelyet 2016-ban tettek közzé az IEEE Journal of Selected Topics in Quantum Electronics című folyóiratban. Hamblin a fotobiomoduláció területén az egyik leggyakrabban hivatkozott kutató, és ez a cikk több évtizedes molekuláris és sejtbiológiai kutatási eredményeket foglal össze egy átfogó leírásban arról, hogy a fotobiomodulációnak (PBM) is nevezett alacsony intenzitású fényterápia (LLLT) valójában hogyan működik.
A kiindulási pont: a citokróm c-oxidáz nevű enzim
Ennek az egész folyamatnak a központi szereplője a citokróm-c-oxidáz – egy, a mitokondriális membránban található enzim, amely az utolsó lépés abban a reakcióláncban, amelyet a sejtek az energia előállításához használnak. Ez az enzim éppen a vörös és a közeli infravörös tartományban erősen elnyeli a fényt, ezért éppen ezeket a hullámhosszokat használják a fototerápiában.
A további folyamat legfőbb magyarázata: a fény kiszabadít egy nitrogén-monoxid-molekulát, amely az enzimre tapadt és gátolta annak működését. A gátlás megszűnésével felgyorsul az elektronátvitel, emelkedik a mitokondriumok membránpotenciálja, és megnő az ATP-termelés. Egyszerűen fogalmazva: a sejt részben elakadt „erőműve” felszabadul, és hatékonyabban kezd működni.
Egy második, kevésbé jól ismert folyamat a sejtmembránban található, TRP-csatornáknak nevezett fényérzékeny csatornákat vonja be, amelyek bizonyos hullámhosszokra reagálva kinyílhatnak, és így kalciumot engednek be a sejtbe — ami saját, ebből következő hatássorozatot indít el.
Egy enzimtől a teljes szervezetre kiterjedő hatásokig
Ami ezt érdekesé teszi, az nem csupán a kezdeti reakció – hanem az, ami utána történik. A tanulmány egy láncreakciót ír le: a megnövekedett ATP-szint, valamint a nitrogén-monoxid, a reaktív oxigénszármazékok és a kalcium szintjének változásai belső hírvivőként működnek, amelyek eljutnak a sejtmagba, és aktiválják a transzkripciós faktorokat – azaz azokat a fehérjéket, amelyek be- vagy kikapcsolják a géneket. Ezek a későbbi hatások a következők:
- A gyulladás csökkentése — a citokin-jelátvitel és a hőstressz-fehérjék változásain keresztül
- A sejtek fokozott vándorlása és szaporodása — amely fontos szerepet játszik a sebgyógyulásban és a szövetek helyreállításában
- Az apoptózisgátló jelátvitel – segít a stresszhatásnak kitett sejteknek a túlélésben, ahelyett, hogy elpusztulnának
- A antioxidáns enzimek aktivitásának növekedése — segít a sejteknek az oxidatív stressz kezelésében
- Növekedési faktorok felszabadulása — beleértve a kollagéntermeléshez és az erek kialakulásához kapcsolódó faktorokat is
A tanulmány azt is kiemeli, hogy az őssejtek és az elősejtek különösen érzékenyeknek tűnnek erre a fajta fényingerre, mivel fokozott szaporodást, vándorlást és differenciálódást mutatnak — ez a felfedezés hatása messze túlmutat a bőrön, és kiterjed a csontok, az izmok és az idegek regenerációjával kapcsolatos kutatásokra is.
A dózis továbbra is mindent meghatároz
Akárcsak a témában végzett egyéb kutatások esetében, itt is a dózis játszik központi szerepet. A tanulmány leírja azt a kétfázisú, „Arndt–Schulz” mintázatot, amely az LLLT-vel kapcsolatos szakirodalomban általánosan megfigyelhető: a túl kevés fény nem fejt ki hatást, a mérsékelt dózis stimulálja a sejteket, míg a túl sok fény gátolja, sőt károsíthatja is azokat. A szerzők olyan kutatásokra hivatkoznak, amelyek szerint alacsony dózisoknál (kb. 2 J/cm²-ig) a sejtek szaporodását serkentik, magasabb dózisoknál (16 J/cm² és afelett) viszont gátló hatást fejtenek ki – aláhúzva ezzel, hogy miért nem megbízható stratégia a „több fény”, és miért ugyanolyan fontosak a készülék paraméterei, mint maga a vörös fényforrás megléte.
Érdekes módon a beszámoló azt is kiemeli, hogy a besugárzási erősség (a másodpercenként leadott fény intenzitása) a teljes energiasűrűségtől függetlenül is jelentős lehet – több idézett tanulmány megállapította, hogy ugyanazon teljes dózis különböző intenzitásokkal történő leadása eltérő biológiai eredményeket eredményezett, ami részben magyarázza, miért maradnak a dózisadagolási protokollok ezen a területen továbbra is aktív kutatási területnek.
A koherencia – ismét – nem a döntő tényező
A témában végzett egyéb kutatásokkal összhangban a szerzők megjegyzik, hogy az a nézet, miszerint ezekhez a hatásokhoz koherens lézerfényre van szükség, már nem élvez széles körű támogatást — bebizonyosodott ugyanis, hogy a nem koherens LED-források is hasonlóan hatékonyan képesek kiváltani ugyanazt a citokróm c-oxidáz által vezérelt jelátviteli útvonalat.
Gyakran feltett kérdések
Mi a vörös/NIR fény legfontosabb célpontja a sejtekben?
A citokróm-c-oxidáz, egy mitokondriális enzim, amely a legvalószínűbb jelölt arra nézve, hogy a fény hogyan váltja ki ezeket a biológiai hatásokat.
A nagyobb fényadag erősebb hatást jelent?
Nem — a kutatások következetesen kétfázisú reakciót mutatnak: a hatás egy bizonyos pontig a dózissal együtt növekszik, majd stabilizálódik, és túlzott dózisok esetén megfordul.
Miért fontos ez például a sebgyógyulás vagy az izomregeneráció szempontjából?
Mivel ugyanaz a lefelé irányuló jelátviteli kaszkád – az ATP-szint emelkedése, a gyulladás csökkenése, a növekedési faktorok felszabadulása és a sejtvándorlás fokozódása – képezi azt a biológiai alapot, amely összeköti a fényhatást olyan látható eredményekkel, mint például a gyorsabb gyógyulás.
Ez a mechanizmus már teljesen elfogadott tudományos ténynek számít?
A citokróm c-oxidáz / nitrogén-monoxid útvonal a legfontosabb és legjobban alátámasztott hipotézis, de a szerzők egyértelműen kijelentik, hogy számos kiegészítő mechanizmust (fényérzékeny ioncsatornák, más molekulákra gyakorolt közvetlen hatások) még mindig aktívan kutatnak, és a teljes kép még nem állt össze.
Forrás: de Freitas, L.F. és Hamblin, M.R. „A fotobiomoduláció vagy az alacsony intenzitású fényterápia javasolt mechanizmusai.” IEEE Journal of Selected Topics in Quantum Electronics, 22(3), 2016. DOI: 10.1109/JSTQE.2016.2561201.
Jogi nyilatkozat: Ez a cikk általános tájékoztatás céljából összefoglalja a publikált kutatási eredményeket. Nem minősül orvosi tanácsadásnak, és nem írja le egyetlen Dermfix-termék rendeltetését sem.